12. Az Akasztott ember

Az Akasztott Ember azt üzeni nekünk, hogy céljaink eléréséhez személyes áldozatra van szükség.

Dióhéjban: Önfeláldozás, amelynek célja, hogy bölcsességre tegyünk szert; különleges meglátások és személyes fejlődés.

Általános értelmezés:
A Remetéhez (9. Adu) hasonlóan sok vallásban és mítoszban találkozhatunk egy isteni vagy félisteni figurával, aki a személyes önfeláldozás próbáján keresztül kívánja megszerezni az isteni bölcsességet, sőt istenné válni. Míg a Remete arra figyelmeztet, hogy a magányos útkeresés vezet célunk eléréséhez, addig az Akasztott Ember azt az üzenetet hordozza, hogy önmagunk feláldozására is szükség van. Az Akasztott Ember nem másokért, vagy mások által szenved. A döntés az övé, akárcsak a jutalom – ez a kártya alapjelentése. Vannak olyan célok, amelyekért áldozatot kell hoznunk, azaza el kell viselnünk valamilyen kellemetlenséget vagy szenvedést. Ha kiálljuk a próbát, a díj bőven kárpótol a díjért. (Ha másoknak is hasznuk származik belőle, akkor az csak a hab a tortán – de az önfeláldozás célja nem ez.) Az a lényeg, hogy a döntés a mi kezünkben van: az áldozatnak önkéntesnek kell lennie, egy olyan cél érdekében, amely rendkívül értékes számunkra. A cél és a próbatétel is lehet fizikai, intellektuális vagy spirituális. Hogy végre felnőtthöz méltó célokat tűzhessünk ki, fel kell áldoznunk önző és gyermeteg illúzióinkat. Ahogy Isten megteremtette az embert, nekünk is újra meg kell teremtenünk saját magunkat egy olyan férfi vagy nő személyében, akivé válni szeretnénk.

A kártyának van más üzenete is: az egyetlen személy, akit céljaink elérése érdekében feláldozhatunk, az mi magunk vagyunk.

A kártya jelentése a kirakásban:
Elsődleges jelentés (pozitív): önfeláldozás, növekvő bölcsesség és intuíció. Odaadás, megadás, lemondás; feladni valamit cserébe egy jobbért. Prófécia.

Fordított jelentés (negatív): önzés, önérdek; politikai machináció. Kicsinyes áldozatok, a kötődés hiánya. Elveszteni valamit, amire vágyunk, vagy amire szükségünk van.

Az Akasztott Ember arra int, hogy a sikerhez hajlandónak kell lennünk elszenvedni a veszteségeket és ellenállni a földi örömöknek. Minél nagyobb a tét, annál nagyobb áldozatra van szükség a győzelemhez. Ha a kártya ránk (vagy a kérdezőre) utal, akkor – busásan – meg kell fizetnünk azért, ami után ácsingózunk. Ha hajlandóak vagyunk a “zsebünkbe nyúlni”, akkor megkapjuk, amit akarunk. Nehéz időkben jusson eszünkbe: a választás a mi kezünkben van. Vagy megfizetjük az árát, vagy lemondunk a célunkról.

Leirás:
A képen egy férfi lóg fejjel lefelé egy akasztófáról. Néha két alakzat vagy tárgy magasodik az Akasztott két oldalán – mintha megtámasztanák a gerendát, amely a férfit tartja; egyfajta utalásként is felfoghatjuk ezeket a két oszlop vagy ajtófélfa motívumára. Néha azonban csak a vízszintes tartógerenda vagy ág látszik. A két álló alakzat lehet két takarosan nyesett fa, melyek gyökerei a zsíros talajba nyúlnak, de ha csak a vízszintes rész látható, az egy olyan ág, amelynek hosszában itt-ott levelek sarjadnak. Tehát az “akasztófa”, amelyről az ember csüng, egy élő fa.

Az Akasztott Embert a lábánál fogva lógatták fel, s a kötél vagy bőrszíj a bokája köré csavarodik. A másik lába szabadon mozoghatna, de a férfi inkább behajlítja a másik térde mögé. A legtöbb kártyán a kezét a háta mögött összekulcsolja, vagy a csuklóinál össze vannak kötözve.

Vegyük észre, hogy a férfi láthatóan nem szenved, nem érez fájdalmat. Egyes kártyacsomagokban az arca kifejezetten békésnek tűnik, máshol elmélkedőnek vagy lelkesültnek. Egyértelmű, hogy ez a próbatétel a saját választása, mivel így érheti el a célját, amelyért küzd.